/Logan szemszöge/
Missty olyan édesen, és hangosan aludt, hogy csak mentem, vagyis csak vezettem.
-Még mindig nem értünk haza? -ébredt meg. -Héj, elhagytuk New York-ot? -nézte másik sávba lévő táblákat.
-Hát... -vakargattam fejem.
-Te szemét, hova viszel? -támadott le.
-Nyugi, csak hozzám. -nevettem.
-Fordulj vissza! -ütögette a műszerfalat.
-Ez egy eléggé drága kocsi... nem frissen fel kelt házi sárkányos ördögöknek van kitalálva. -fogtam meg kezét. -Akik persze ilyen sexik.... -néztem szemébe. De ő erre csak felhúzta jobb szemöldökét, ki jött a szorításomból, és a szemkontaktusból is.
-Tudod hogy miért hőzöngök?! Nem? -szólalt végre meg "normálisan".
-Mert nem haza vittelek? -kérdeztem rá finoman.
-Igen. -kapcsolta ki övét.
-Most meg mit csinálsz? Bármikor jöhetnek a zsaruk. -magyaráztam. Erre a szóra furán viselkedett.
-Piplnem kell... -kezdte el újra.-Jó... a legközelebbi benzinkútnál pisilhetsz... -adtam ki.
-Én addig nem bírom ki! -kerekedtek egyre jobban szemei.
-Meg állok itt, te elmész valahova, és könnyítesz magadon. -kezdtünk civakodni, mint valami rossz házaspár. Pedig még együtt se vagyunk.
-Na végre.-szállt ki a kocsiból.
-Aztán siess! -utasítottam.
-Ne parancsolgass! -nézett vissza
-Nehogy itt hagyjalak... -kacsintottam. Erre már persze gyorsabban szedte lábait. Eszem ágában se tudnám itt felejteni. Igaz, mindig olyan flegmán bánik velem. De meg fog ő még nyílni. Vagy nem... ki tudja. A zuhanyzós dolog után nem tudom őt elengedni. Szívemhez nőtt. Nem voltam igazán még odáig egy ilyen lányért sem... de ő.... más...
/Alissia szemszöge/
-Hol lehet már Missty?! -mászkáltam fel és alá a kis lakásunkban.
-Nyugodj már le! -szólalt meg Kendall. Lábai a dohányzóasztalunkra voltak felhelyezve. Hátradőlve magyarázott nekem. Kezében cigaretta lógott meggyújtására várva.
-Drága kicsi vagy nagy én nem tudom -néztem nemi szervére- Kendall! Egy, ha cigizni akarsz, akkor fáradj ki a felső teraszra! Mert ha bent szívod el, kicsinállak! Mi is kimegyünk. Kettő.. a lábadat azonnal vedd le a nem méregdrága olcsó asztalról, mert mielőtt elmentünk, egész nap vikszoltam. És a harmadik... ne kerállj nekem, mert a végén még leharapom a töködet! -tisztáztam vele a mi kis saját házirendünket.
-Úhhh... -nézett le engem. De megfogadta amit mondtam neki. Lábait lehelyezve, igaz még mindig hátradőlve kussolt. A cigi is kikerült kezéből. -Inkább várok vele... -helyezte le. Reagálásom egy gyönyörű, belevalós kacsintás volt. -Csörgesd meg! -adta az alapvető ötletet, ami az eszembe se járt.
-Igaz. -tárcsáztam rögtön a számot. De a 15. kicsöngés után leraktam. Még vagy 20x újra hívtam.. de fel se vette... a híváslistám tele volt az ő nevével. Kezdtem aggódni. Mi van ha balesetet szenvedtek? De az nem lehet... akkor már értesítettek volna.
Összenéztünk Kendall-vel.
-Logan.. -mondtuk egyszerre tök drámaian.
-Na jó.. megijedtem tőled..... -borzongtam meg közben a fiút nézve.
/Logan szemszöge/
Hatvanszor hallottam minimum az Icona Pop I love it című számát. Missty-nek csörgött a telefonja. Nem mertem felvenni, pedig láttam, hogy Alissia hívja. De féltem, hogy elkezdene velem ordítani. Ezért inkább csak rádobtam a kabátomat. Sokkal jobb volt.
Persze ha 5-10 perces csendre vágyom, mindig van valami, ami megzavar. Ezt a 'pihit' is megzavarta. De várjunk csak... Ez már az én mobilom.! Kajtatva kerestem zsebeimben... Az elsőkben nem találtam. Akkor ugrott be, hogy a farzsebembe raktam... és rajta ülök. Okos vagy Henderson. Ismeretlen szám...
"-Tessék, Logan. -szóltam bele.
-Szia, Al vagyok. -hallottam meg kétségbeesett hangját.
-Mondjad, miben segíthetek?! -vicceskedtem.
-Ne szaporítsd a szót. Hol vagytok? K*rvára aggódok Missty iránt. És még nem ért haza milyen furcsa... -teljesen úgy éreztem, hogy a nemsokára egy kéz fog átnyúlni és megfújt. Ha szemtől szembe beszélnénk, biztos hogy nekem esett volna. Ami így bevallom, nem a legkellemesebb érzés.
-Óh az én házam felé megyünk. Bár azt hittem hogy szólt nektek. -lepődtem meg. Bár ennyi idő alatt. Hülye vagyok. -Ja bocs.. csak most kelt fel. És éppenséggel le kellett magát rendeznie a vécén. A telefonját meg itt hagyta. -halmoztam rá az eseményeket.
-És mikor szándékozod haza hozni? Ha nem nyomna, holnap munka vár rá.
-Hallod ezt most úgy mondtad, mintha fogyatékos lennék, és nem vagyok tisztába a dolgokkal. -síri csend. -Ahaha köszike. -de ő csak nevetett.
-Estére itt legyen.! -enyhült meg a szíve. Szólalnom sem kellett, és tudta. Tudta, hogy milyen fontos ő nekem.
-Rendben. Nem fog késni. -nevettem.
-Akkor okéj. Szia. -köszönt el.
-Szia. -raktam le. Ekkor drágaságos pipike lányka is megérkezett.
-Most már mehetünk. -kapcsolta be övét, ezzel jelezve, hogy készen áll az út többi részére. Beindítottam a motort, és mentünk tovább. Nem tudtam megszólalni.. De ő sem.
-Figyelj Logan.! -törte meg a csendet. -Huh... én többet érzek mint barátság... -bökte ki.
-Szóval mint szerelem? -tapintottam rá.
-Még az sem igazából... -hajtotta le fejét. -Tudod az a baj, hogy nem nagyon ismerlek... Ennél többet kell beszéljünk, együtt lennünk... És meglátjuk, mit hoz a sors. -fogta meg kezem, amelyik éppen a váltón volt. Belül egyrészt virultam... Másrészt... mikor én már rég belezúgtam tetőtől talpig, ő nem érezte azt, amit én. Ez nyomta csak az egészet... de örülök, hogy megpróbálja velem.
