2. Rész: Felveti magát a titokzatos idegen.

/Missty szemszöge/

-Hahahh, ezt figyuzd! -dobtam Alissia elé a nagy köteg lóvét.
-Mi a.... -akadt meg mondatábam az asztalnál ülő lány. Gyorsan kezébe vette a pénzt, és elkezdte számolni.
-Ne fáradj! 450 dollár. -húzogattam szemöldökeimet.
-Mennyit is csináltál?
-Ötöt. -dicsekedtem.
-Szép munka! -maradt ugyanúgy komoly az arca. Bár én tudtam, hogy belülről ő is ilyen boldog, mint én.
-Missty... -nyögte ki egy kis csalódással az arcán.
-Tessék! -kezdtem megijedni...
-Beakarják zárn az üzletet.. -mondta bús komorsággal. -El vagyunk csúszva a bérleti szerződésekkel. Ez így nem mehet sajnos...
-Gyere, megoldjuk! -foglaltam helyet mellé. -Na akkor.. itt van ez a 450... mutasd! Mennyi is kell még? -túrkáltam a papírok között, amikor megtaláltam a számlát. -Mégegyszer ugyan ennyi? -esett le állam.
-Sajnos, igen.
-Ahhh! -ugrott be a picinyke ötlet. -Megvan! Én ma kaptam meg az árvaháztól az eltartásit. Ami kereken 500. Odaadom a 450-et és holnap reggel bemegyek a bankba. Rendi?
-Biztos felajánlod? -harapdálta száját. Szegényt szinte teljesen megedte az ideg. Haja kócolt volt. Mellé álltam, és szorosan megöleltem. Ez hiányzott neki.
-Biztos! A csapatért mindent! -kacsintottam.-Ja, és képzeld. Megvagyok hívva egy vacsorára. Az egyik vendéggel fogadtunk, és elvesztette. -mondtam lelkesedéssel.
-Komoly? -kerekedett ki zöld szeme. Amit eddig nem is láttam, hogy zöld.
-Igen.
-És helyes vooolt? -érdeklődött.
-Haha, volt már nálad. -nevettem. -Az az izmos szőke.. -vázoltam fel.
-Jajj, már tudom ki. -esett le a fél tonnás tégla. -Hmm.. be invitálhatnál... -húzta el a végét sompolyogva.
-Ez nem tőlem függ... de mindent megteszek! -mosolyogtam rá. -Mindjárt jövök. Megfordítom a táblát. -kisétálltam, és átfordítottam a 'nyitva' feliratról 'zárva' feliratra. Kiálltam az üzlet elé, és rágyújtottam egy szál cigarettára. Meg kell hogy jegyezzem, eléggé hűvös éjszakának nézünk elébe. Összefogtam magamon a rongyos pulcsit, és dieregve óvatosan szögdécseltem. Teljesen üres volt a Johnson Street. Szinte csak az autók mozgása látszódott. Más nem.  Dudálások ordították át egymást. Az ember még cigiznik se cigizhet így. Teljesen összezavar mindent.
-Mit csinálsz ennyi ideig Missty? -dugta ki fél fejét kérdően Alissia.
-Semmit, semmit. Már megyek is. -léptem vissza be a kis műhelybe. Nathalia még mindig aludt. Nagyon kifáradhatott. Mindig nyaggat minket a kis butusos kérdéseivel. Ilyenkor nekünk kéne nyűgösnek lenni. De nem így van.

/Titokzatos idegen szemszöge/

/Másnap/

-Halihooo! -nyitottam be a szalonba. Éppen három sorban várakoztak az emberek. Ledöbbentem, forgalom lehetett. Minden szék foglalt. A lányok bent a műhelybe. Helyükön a pultnál két fiatalabb fiú nyugtatja a dühöngőket. -Megkérdezhetném, hogy mi folyik itt? -sétáltam oda a két sráchoz és rákérdeztem a dologra.
-A csajok nem bírják tartani a frontot... megtudták, hogy valamilyen híresség volt itt. És mindenki idecsődült tetkót csináltatni. -mondta a fiatalabbnak tűnő. Ekkor elkapott a vörösség... én voltam az a valaki... hogy ki, azt már sejthetitek, de egyenlőre még nem árulom el magam.
-Hívjak segítséget nekik? -próbáltam segíteni.
-Nem, nem kell.. ide jelentkezel, vagy? -sürgetett.
-Igazából, Misstyvel szeretnék beszélni... -mondtam.
-Hát szerintem kikell várdd a záróràt... vagy majd addigra visszajössz. -közölte velem elég nehezen, mivel mindenki lerohanta őt.
-Megvárom.. de átmegyek a szomszéd kávézóba. Ha netántán szólnál majd neki, azt meghálálnám. -mosolyogtam.
-Ez természetes. -és ezzel kitolakodtam a műhelyből. Beültem hát a kis vendéglőbe és rendeltem. Sütimet egy aranyos lány hozta ki. Szőke volt és kék szeme. Óvatosan tett le mindent. 'Amira'. Ez állt a névtábláján. Hmm, szép vagy, kedves Amira! Megköszöntem. Bámultam ki az óriási ablakon a kint tolongó, tetoválásra váró tömegre. A fejemből való kinézést egy üvegkocogtatás zavarta meg. Vagyis három. Mi? Lejjebb néztem. Igen, ezek az én ökör barátaim.
-Helooo haveer! -jöttek sorra felém.
-Halii... -köszöntem még mindig letardiásan.
-Figyeld, Kendallnak egyszer nem sikerült megbeszélnie az estét.. -pöckölte meg a középen lévő a szélén ülőket. Basszus.. ez most leplezett le.. najo. Bemutatkozom. Kendall Schmidt vagyok. A bolondok pedig Logan, James és persze Carlos. Együtt  vagyunk mi a Big Tme Rush. Helyesbítek az előzőhöz. A pöckölős Carlítos volt. 
-Máskor óvatosabbat észlény! -taslizta le Logan, amiből egy kisebb bunyó lett.
-FIÚK! -kiabáltam rájuk. -Ne moost! Ez egy kávézó.... akar lenni.. nem pedig edzőterem. -szedtem szét őket. Jamest ültettem be falnak.
-Heheh szivatsz?! -görbült le a választónak való.
-Nem. -komolyodtam el.
-Miért is ülsz itt? -kérdezte.
-Nézz oda ki! Akkora sorba be se férsz. -mutattam.
-Szííííííííváás! -hangsúlyozták ugyanúgy, és ugyanakkor a duzzogók.
-Khhhhmm Logan. Én a helyedbe nem szemétkednék.. nem nekem tetszik Missty... -vonogattam szemöldököm.
-SHUT UP! -csapott rá az asztalra. -Na várjunk! Az melyik is? -furdult felém féloldalasan.
-Te tudod nem, melyik a 'sexy' -raktam idézőjelbe.
-Jaaaaaaa..... -esett le a tantusz. -Akkor is kuss!
-Már ti is kezditek? -értetlenkedett a bölcs............nek való James.
-Sshhhhhhhhhh! -oltottuk le. De mi ilyenek vagyunk. Ez csak szín tiszta baromkodás. Igen, igen.. ez a mi csapatunk.

/Alissia szemszöge/

-És kéész! -töröltem meg kezem a rongyba. -Jesszusom! Nathalia, hol az oldószer? -kutagodtam. Persze, mindig indent elkell pakolni a helyéről...
-Itt van! -adta oda félvállasan.
-Rudom hogy kivagy merülve, de akkor is! Amíg én normális vahyok, addig légyszi te is! Ma csak három embert csináltál meg a hatvanas csúcsdorgalomból. Mi van veled? -tőrtem rá egyből a lényegre.
-Semmii... csak ez is sok.. itt kell hagyjam a melót.... -leesett az állam.
-Ugyan... neked valami más problémád van! Sose voltál ilyen. -állapítottam meg.
-Mondom hogy túl sok. Sajnos ez volt az utolsó munkaidőm.. -adta kezembe a kötényt, megölelt, és elment az ajándékbolt felé. Missty jött velem szembe. Felmutattam neki a munkaruhát. Az a mosoly, ami előtte volt, az lefagyott.
-Minden rendben? -lépett elő az a srác, akit mondott. És még három fickó követte.
-Nem...-válaszoltam helyette.
-Nathali felmondott.... -állt még mindig a pillanati leblokkolásban. -Rákell gyújtsak. -rohant ki. Én persze utána. Minket meg a csapat fiú követett.
-Hahah, csorda. -jegyeztem meg hallkan, ami nem lehetett annyira az, mert mind a négy hapek aranyosan, de feldühödötten sasolt rám. Na persze ebbe vicc is volt. De akkor is ijesztő! -Nugodj meg! -öleltem át hátulról a lányt.
-Nem megy... miétt hagyott itt minket? Miért? -szívta egyre gyorsabban.
-Héló, így megfulladsz! -kapta ki a szőke srác a kezéből.
-Nem baj... nem érdekel. Már csak ez kellene. Úgyis szar az életem, akkor? -mondta neki.
-Rossz? Vezettek egy üzletet. Csinosak vagytok. Még is mi a szart szeretnél még? -kérdezte.
-Családot. -nyögte ki óvatosan. -Mindegy. Szerintem most valahogy nem ez a lényeg.. majd mesélek később. Megkell keressem Nathalit.
-Megkell keressük! -fogtam meg a hátát.
-Segítünk! -mondta egyszerre a fiú csorda, és szintén úgy cselekedtek mint én. Valamilyen okból mindenkit elkapott a nevetés.
-Ja tényleg! -csapta tenyerét a fejéhez a szőke, akiről kiderült, hogy Kendall a neve. -A holnap estéről. Mindketten megvagytok hívva. Holnap hétre itt leszünk. De akkor induljunk! -és a csipet-csapat elindult Nathalit keresni.